A Cantus figuratus Laczkó Vass Róbert színművész és Székely Norbert zongorista előadóestje a 20-21. századi magyar költészet istenes verseinek válogatásából és megzenésítéséből tevődik össze, mely egyfajta „lírai polifóniában”, „verses paraliturgiában” szólaltatja meg az Isten előtt vacogó lélek árnyalatait.

„Aki énekel, kétszeresen imádkozik” (Szent Ágoston). Ugyanakkor a templomainkba befogadható zenéről erősen megoszlanak a vélemények. A vallási elemekből építkező dalok persze nem állnak meg a templomajtóknál, és üzenetük profán környezetben is vertikális marad: az alkotó ember Teremtőjéhez való viszonyát fejezik ki. Történelmi tény, hogy a késő középkori bencés kolostorok a kifinomult vendégszeretet jegyében olykor világi zenei környezetet is biztosítottak, így az improvizatív jellegű gregorián dallamok mellett szakrális környezetben is megjelent a kötött formájú, „mérhető zene”.