Az október 8–18. között zajló VI. Székelyföld Napok rendezvénysorozat első székelyudvarhelyi eseményeként október 8-án, csütörtökön du. 6 órakor a Küküllő parti város művelődési háza Kortárs Galériájában fotódokumentációs kiállítás nyílik Élő hagyományaink címmel. A Hargita megye hagyományos népi mesterségeit, népviseleteit, ma is őrzött népi hagyományait magában foglaló fényképkiállítás szervezője a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont és Hargita Megye Tanácsa, partnerségben a székelyudvarhelyi művelődési házzal. Fényképezte: Balázs Ödön. A kiállítást megnyitja P. Buzogány Árpád művelődésszervező. Fellépnek a székelyudvarhelyi Kékiringó néptánccsoport tagjai.

 A kiállítás mottójául két neves szakembertől származó idézetet választott Balázs Ödön fotográfus:

„… Egy nemzet művészete akkor rendelkezik egészséges gyökerekkel, ha hordozza a néphagyomány jellegzetességeit, értékvilágát. A népi kultúrában a szokások, a hiedelmek, a művészi megnyilvánulások és a gyakorlati élet jelenségei egységes szerkezetet alkotnak; szervesen összetartoznak és kölcsönösen feltételezik egymást. A népi kultúrát tehát sajátos »szinkrétizmus« jellemzi. Ezt a vonását a népi műveltség a kultúra korábbi időszakaiból örökölte. Az elsődleges vagy ősművészeti szinkrétizmusban a köznapi gondolkodás, a megismerés és a művészi alkotás még szétválaszthatatlan egységben működött, – a fő rendező elv, a mágikus gondolkodás szerint. A népi társadalomban egyén és közösség sajátos egységben élt együtt. A család, a rokonság, a falu közvéleménye irányította a viselkedést, a szokásokat, a művészi kifejezés megnyilvánulásait; figyelmen kívül hagyni és kilépni belőle nem lehetett. A közösség szigorú törvényei nemcsak megszabták a benne élők életét, hanem biztonságot is nyújtottak számukra. A 20. század végi, 21. század eleji falun élő emberek tudatát már nem a hagyomány korábban érvényes rendje szabja meg, hanem a médiák által közvetített ízlésvilág és kultúra. A falusi utcák képét, a berendezést, az öltözködést, a szórakozási formákat a városi modell és értékrend irányítja. A közösségi élet intézményei, szórakozási formái közé is behatol a tömegkultúra, megváltoztatva a népi kultúra hagyományos erkölcs- és szokásrendszerét. A népszokás legjobb esetben, mint a turizmust kiszolgáló »helyi nevezetesség« él tovább, megélhetést teremtve a helyben élőknek. A hagyományos tárgykészítő tevékenység szuvenírgyártó iparágként maradhat fenn a modern tömegkultúrában. Végül a magánélet rejtettebb területeire is behatol a fogyasztói kultúra, felborítva az egész korábbi kultúrát és megváltoztatva a gondolkodásmódot. A globalizálódó világban és az egyesülő Európában a székely népművészet, néphagyomány csak úgy képes fennmaradni és akkor találhatja meg helyét, ha megfelelően szervezett intézményrendszer segíti az értékek megismerését és megőrzését.”

(Tarján Gábor: Folklór, Népművészet, Népies művészet. Kalauz a magyar népművészethez. Nemzeti Tankönyvkiadó Rt., Bp., 2005.)

„A hagyományok egy olyan elveszett térkép részletei, amely visszavezethet bennünket önmagunkhoz. Valahová oda, abba a világba, ahol az ünnep még valóban szent volt; ahol a cselekvés rítus volt, ami ma szokásossá, őseinktől örökölt hagyománnyá szelídült, fontos része volt a mindennapi életnek.” (John G. Frazer, a 19. század híres kultúrtörténésze)

A tárlatot munkanapokon 10–19 óra között, hétvégeken pedig 10–13 óra között tekinthetik meg az érdeklődők.