Az előadás főszereplője maga a tánc, az egyén és közösség táncos szertartásai. A koreográfia mellőz minden külső történetet, minden elbeszélhető cselekményt, a figyelem központjába a táncoló férfiakat és nőket helyezi. Az előadásban látható egyéni, páros és közösségi táncok sora, belső – elsősorban dinamikai, ritmikai, plasztikai – logikát követ, lírai-balladai hangoltságú, rapszodikusan változó virtuóz elemekkel. Az előadás az erdélyi néptáncok – és a hozzájuk kapcsolódó zenekari és vokális dallamok – világát idézi, de nem múltba révedően, hanem 21 századi módon, a hagyomány ismeretén és tiszteletén túl, annak mai – ha úgy tetszik, kortárs szemléletű – színpadra alkalmazásával.