Kategória: Események

A hímes tojás számos nép hitvilágában a húsvéti ünnepkör ősi, kultikus szimbóluma, az újjászületés, a feltámadás jelképe, de ugyanakkor termékenységszimbólum is. Lehetséges, hogy ősi hímes tojás szavunk is a nő és férfi kapcsolatára utal. A hím szó csak másodlagosan jelent díszt, a két fogalom szorosan összetartozik. Máig megőrzött népszokásunk, a húsvéthétfői locsolás is ezt jelképezi. A vízbevetés termékenységet varázsló szokás. Ehhez kapcsolódik az élet keletkezésének örök szimbóluma, a díszített tojás ajándékozása. Úgy bánik vele, mint a hímes tojással szólásunk abból a korból származhat, amikor a szaporodást általánosan az élet szimbólumának tekintették, és „komolyan vették” annak jelentőségét. Vigyázni kellett, nehogy eltörjön az ajándékba kapott, termékenységet, új életet jelképező hímes tojás.

A tojásdíszítés legrégibb módja a karcolás. Az ezzel a technikával díszített tojást vakart vagy kotort tojásnak nevezik. A növényi anyagban megfestett tojásra éles szerszámmal – kés, üvegdarab – karcolják a varázsjeleket. Fizikai erőt kíván, ezért főként férfiak végzik. Általánosan elterjedt az írott tojás. Íróka segítségével, meleg viasszal írják a mintát a szobahőmérsékletű tojásra, utána festőlébe mártják. Ma is kedvelt a hagy- mahéjból főzött oldat. Szintén régi eljárás a metszés. A viasszal megírt tojást ecetben vagy savanyúkáposztalében órákig áztatják, amely – a megírt terület kivételével – elmarja a tojáshéj felét. Magyar jellegzetesség a patkolt vagy vasalt hímes tojás. Ez esetben apró fémtárgyakat, patkókat szegeznek a tojáshéjra. Patkolt tojást kizárólag férfiak, kovács- mesterek készítenek.

Gyimesbükkben a húsvéti hímes tojást nagypénteken írják. A hiedelem szerint a nagypénteken főzött és írott tojás nem romlik meg. Vannak olyan tájegységek, ahol különböző színűre festik a tojásokat, Gyimesben viszont csak a piros színt használják. Régen kizárólag növényi eredetű festékkel festették a tojásokat. Ennek alapanyagát hagymahéj és piros anyagot tartalmazó bogyók képezték. Ma ezt az eljárást ritkábban alkalmazzák, helyette bolti festőt használnak, amelyet a tasakon adott utasítások szerint készítenek el.

A piros színnek mágikus funkciót tulajdonítanak. Azt tartják, hogy azért piros a hímes tojás, mert a Golgotán felállított kereszt tövébe helyezett tojásokra Jézus Krisztusnak ráfolyt a vére. A mágikus piros a vér és a tűz színe, továbbá a megújulás, a szerelem, a tavasz, az öröm, a szabadság, a kicsírázó élet és Jézus kiontott vére következtében a feltámadás és az örök élet jelképe. A piros szín szerencsét hoz, óv a betegségtől és a tűztől.

A tojásírás eszközeit a tojásírók házilag készítik el. Az íróka, amelyet a gyimesiek kesicének neveznek, a román cheşiţă szóból eredően, az az eszköz, amellyel végrehajtják a tojásírás műveletét. Az íróka elkészítéséhez szükség van egy 10-15 cm hosszúságú, ceruza vastagságú botocskára vagy kifaragott fára, amelynek az egyik fele – a feje – valamivel vastagabb kell legyen, mint a nyele. Ezután egy fémcsövecskét kell készíteni, amely nyakának anyagát régen piparéz képezte, mint legvékonyabb és legtartósabb fém. Mára ennek szerepét átvette a borotvakrém, fogkrém tubusán található fémdarab, illetve a cipőzsinór végén levő pléhfoglalat. Ezt a 4-5 mm szélesre kivágott fémlapocskát rá kell csavarni egy tűre, és a tűt átvinni rajta. Lényeges, hogy a kis fémcső minél vékonyabb legyen, mert így egyenletesebben engedi majd át rajta a viaszt. Ezáltal maga az írás pontosabbá, szebbé válhat. Továbbá a csövet bele kell erősíteni a pálcika végébe, majd cérnával a fejhez kell rögzíteni. A csövecskén egy lószőrt is áthúznak, hogy a híg viaszt egyenletesen engedje a tojás felületére.

A tojásíráshoz méhviaszt használnak, ebbe mártogatva a kesicét, egyenletes vonalakat húznak a tojás felületére. Ajánlatos több kesicét használni, mivel munka közben a viasz úgymond belefagyhat az írókába, és akkor nem folytatható az írás. Ennek elkerülése végett több kesicét készítenek, így amikor az egyik pillanatnyilag használhatatlanná válik, akkor egy másikat vesznek kézbe. Ez idő alatt a használt kesicét, pontosabban annak fejét egy meleg viasszal teli edénybe teszik, így válik alkalmassá a későbbi írásra.

A megolvadt viaszba kormot kevernek, így az írás nyoma munka közben szemmel tartható. A tojás megírásának módszere: bal kézbe veszik a megírandó tojást, majd jobb kézzel írni kezdik a hímet. A tojás felületét beosztják: hosszában két körvonallal négy cikkre, majd ezeket nyolc, háromszöghöz hasonló félcikkre. Vannak olyan hímek, amelyeket további mezőkre kell osztani, azonban olyan minta is előfordul, hogy egyáltalán nem igényel beosztást, ilyen például a vesztett utas vagy a tekerőlevél. Ezután következik a minta tojásra való rárajzolása. Gyimesben leggyakrabban négy-öt mintát alkalmaznak, viszont óriási a motívumskála. A gyimesi asszonyok a díszítést általában minta alapján rajzolják meg.

Az írás műveletét a tojások festése követi. Erre megfelelő festőt készítenek, amelyben kellő ideig hagyják a tojásokat. Miután a tojás átvette a festőlé színét, kiveszik belőle, megszárítják és puha, felmelegített textilneművel áttörlik azokat. Szalonnával átdörzsölve teszik fényessé a tojások felületét.

A tojást megíró személy kézügyességétől függ, hogy hány tojást ír meg. Gyimesbükkben tevékenykednek olyan tojásíró asszonyok is, akik egy nap leforgása alatt akár kétszáz tojást is megírnak. Manapság már nagy mennyiségben, eladási szándékkal is írnak hímes tojást.

Gyimesbükkben csak az írott tojás ismeretes, ritkán fordul elő, hogy leveles vagy egyéb eljárással festenek tojást. A tojásokat, amennyiben lehetséges, több éven keresztül megőrzik, de ez attól is függ, hogy az illető személy milyen jelentést tulajdonít az adott hímes tojásnak.

A húsvéti hímestojás-használat nem csak a locsolás szokásán belül nyer értelmet, hiszen az azt követő tojásjátékoknak is része lehet. Ezekre a játékokra húsvét másodnapján kerül sor. Az ilyenkor kialakított játszókertekben legények és leányok egyaránt részt vettek tojás- és olyan egyéb játékokban, mint a földlopózás, a virágozás, a fuccsozás stb. A tojásjátékok közül megemlíthetjük a tojáskoccintást, valamint a tojásdobálást is.

A gyimesi hímes tojás szerelmi ajándékként is funkcionál, a lányok kedvesüknek mindig szebb, különlegesebb írott tojást ajándékoznak. Nemcsak a lányok (fiúknak), hanem keresztanyák is ajándékoznak húsvéti hímes tojást keresztgyermekeiknek. Ezeket az ajándék tojásokat húsvét vasárnapján adják át.

A tojásminták egy részét felfedezhetjük máshol is, pl. a hímzéseken. A gyimesi hímzésminták között is felbukkannak olyan elnevezések, mint a kakastaréj, berbécsszarva, százközepű. A tojásminták között előfordulnak vegyesen alkalmazott motívumok is, viszont sohasem úgy, hogy egy tojás felületén két külön ábra jelenik meg. Variánsokban találkozunk ezekkel.

A tojásminták nevét megvizsgálva különböző kategóriákat állíthatunk fel. Ezek a következők:

1. Állatokkal kapcsolatos nevek: kakastaréj, fecskefarka, berbécsszarva, medvetalpa, kakukknyelve, békasegge, kégyónyelve, nyúlfüle, pankos (pók), kecskeköröm, báránylába, varjúlába, harkály csokánya, saskörme.
2. Növényi eredetű nevek: boldogasszony-lapi, ördögborda, szilvavirág, csercse virág, szőlős, lapis, cserelapi, töltött rózsa, tulipános, békavirág, herelapi, gyöngyvirág stb.
3. Használati tárgyakról elnevezett minták: gereblyés, patkó, cifrakantár, vaskereszt, fűsűs, cserkabala, kupa stb.
4. Homályos eredetű nevek: ördögtérgye, utavesztett (vesztett utas), útmutató, keresztes, csillagos, brassai, borzaskati.
5. Testrészek, öltözet: szüves (szives), tenyér ujja, mutogató, a juhász vitézkötése.
6. Kombinált minták elnevezései: ördögtérgye-kupa, fenyőágas-gereblyés, töltöttrózsa-ördögtérgye, kupás-patkó.

A Gyimesekben az egyik legnépszerűbb minta a töltött rózsa vagy csillag, amely szoláris jelkép, de legalább ugyanolyan népszerű a kakastaréj, a keresztesek vagy a tekerőlevél. A mezőgazdasági eszközökhöz kapcsolódó minták is közkedveltek, mint például a kapa vagy a gereblyés. Többféle virágos minta is ismeretes, manapság elterjedőben vannak a szabadrajzolatú virágminták is. Gyakoriak az állatok testrészeihez kötődő minták, ilyen a már említett kakastaréj, illetve berbécsszarva. Ezeknek rontás elleni szerepet tulajdoní– tanak.

Láthatjuk, hogy a tojásírás napjainkban is élő hagyomány, amely a húsvéti ünnepkörben nyer szerepet. Maga a tojásírás tradicionális módon történik, s habár az írott tojásokon néha megjelennek újabb, szabadrajzú minták, a gyimesiek leggyakrabban mégis az évszázadokon át megőrzött motívumkincset részesítik előnyben.

Salló Szilárd

 

Örökségünk. II. évf., 1. szám, Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont, Székelyudvarhely, 2008.