Kategória: Események

Aranyhoz és Petőfihez általában a verseiken keresztül közelítenek, az alkotók azonban nem ezt az utat választották. A drámaírónő több ezer oldalt olvasott el a levelezésekből, korabeli visszaemlékezésekből, jegyzőkönyvekből. Ezekből állította össze a dialógusokat, jeleneteket. Vagyis, ami a színpadon megelevenedik nem fikció, hanem igaz történet. A dokumentarista dráma bepillantást enged a két költő barát mindennapi életébe, nehézségeikbe, örömeikbe, valamint a 1848-49-es eseményekbe is. Petőfi a korszakhoz való viszonyát társaihoz való kapcsolódásán mutatja be: így bukkan fel egy-egy jelenet erejéig többek között Vörösmarty, Jókai, Mészáros Lázár hadügyminiszter. A darabot játszó két színész emberi oldaláról mutatja be a magyar irodalom legendás barátságát, így érezheti az előadás alatt végig a közönség azt, hogy mintha a mából szólalna meg Petőfi és Arany. A jelenből, hiszen bennünk élnek. Ezért örök életűek.

Petőfi Sándor: Tóth Péter Lóránt (Pro Cultura Hungarica-díjas)
Arany János és mindenki más: Kálló Béla (Jászai-díjas)
Írta: Brestyánszky Boros Rozália
Rendezte: Kálló Béla

Az előadás főszereplője maga a tánc, az egyén és közösség táncos szertartásai. A koreográfia mellőz minden külső történetet, minden elbeszélhető cselekményt, a figyelem központjába a táncoló férfiakat és nőket helyezi. Az előadásban látható egyéni, páros és közösségi táncok sora, belső – elsősorban dinamikai, ritmikai, plasztikai – logikát követ, lírai-balladai hangoltságú, rapszodikusan változó virtuóz elemekkel. Az előadás az erdélyi néptáncok – és a hozzájuk kapcsolódó zenekari és vokális dallamok – világát idézi, de nem múltba révedően, hanem 21 századi módon, a hagyomány ismeretén és tiszteletén túl, annak mai – ha úgy tetszik, kortárs szemléletű – színpadra alkalmazásával.