Fotóalbum

Másfél évtized képesszenciája

Udvarhelyszék látványosan változó, fejlődő arcát rögzítik a 2002 óta szervezett fotótáborok, melyek felvételeiből Balázs Ödön fotográfus válogatta az album anyagát. Ez már a harmadik album, és ezzel bezárult az első kör: egy évtized alatt a több –nem kell a vessző – mint 130 udvarhelyszéki település mindegyikén járt a fotográfusok csapata. Olyan vidékről van szó, ahol a legkorszerűbb eszközök, felszerelések mellett láthatjuk a hagyományos gazdálkodás kelléktárát is. A települések képe szinte évente változik, és a dokumentációs felvételek ezt a folyamatot részleteiben is rögzítik.

Az életmód átalakulása mellett a képek fő témája, kiemelkedő szereplője az ember. A vidék lakóinak munkaalkalmai, az élet- és helyzetképek érzékeltetik a köznapi élet zamatát. A tanyai hangulatok, a tájképeken rögzített vidék szépségei olyan értékek, amelyek azokat is gazdagítják, akik csupán a felvételekről ismerik meg.

Ember és természet sok ezer éves együttélésének rövidke pillanatát, pár évet fog át az album. Meglepődve tapasztalhatjuk: az emberi környezet néhol élesen elválik a természettől. Korábban nem volt ekkora különbség a kettő között, mert az ember belakta a természet egy részét.

Mi is jelentheti ennek a vidéknek a varázsát? Tavaszi madárfütty, nyári délutánok illata, az ősz színpompája és bősége vagy a zord téli napok csikorgása? Nem adhatunk erre választ, hiszen mindenkit más és más látvány ragad meg, ha ezt a vidéket járja.

A megörökítés pillanata pedig azért varázslatos, mert teremtő erejű: a rögzített látvány elméletileg örök időkre megőrizhető. Tehát nem csupán a jelennek szól, hanem a jövőnek, a beláthatatlan messzeségű időnek tehetjük félre az udvarhelyszéki településekről készített felvételeket.

P. Buzogány Árpád

Az Élet Íze

Az élet ízéről

Újabb néprajzi kiadvány a Forrásközponttól

A Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont újabb néprajzi témájú kiadványt jelentetett meg. Címe – Az élet íze – is erre utal. A tetszetős kiállítású könyv néprajzi tanulmányokat és gyűjtéseket, közléseket tartalmaz. Szerzői udvarhelyszéki személyek: Balázsi Dénes, Dr. Barabás László, Gálfalvi Gábor, Jakab Rozália, Lőrincz Ilona, Lőrincz József, Nagy Enikő, P. Buzogány Árpád, Szente B. Levente, akiknek helyismereti, néprajzi közléseit az elmúlt időszakban is több helyütt olvashattuk.

A kiadvány három nagyobb témával foglalkozik, három külön fejezetben. „Szép élet…” címmel szokásokról, ünnepekről, életmódról olvashatjuk három szerző közléseit. Az alsóboldogfalvi Gálfalvi Gábor a katonáskodás és régi farsangi mulatságok alsóboldogfalvi emlékeit, a székelyszentléleki Balázsi Dénes a Felső-Nyikó menti vizitáskodás és a szolgaság összegyűjtött, ránk maradt vallomásait vizsgálta. Dr. Barabás László néprajzkutató pedig a májusfaállítás szokásának változásait vizsgálta nagyobb földrajzi területen („Van még májusfa Keresztúr környékén” – Egy profán rítusról, riportban elbeszélve).

A Katlanok, kutak második fejezetcím mellett alcím jelzi, hogy mesterségekkel kapcsolatos írások követik egymást ebben a részben. Gálfalvi Gábor a hagyományos téglavetésről, a kútásásról és a tejfeldolgozásról (A termékértékesítő szövetkezet létrehozása Alsóboldogfalván), Jakab Zsigmondné Mészáros Rozália egy a vidéken letűnt mesterségről (A cifrabunda emléke Farkaslakán), Szente B. Levente a pipakészítésről (Agyagpipák a régi Keresztúr fiúszék területéről) közöl. A harmadik, terjedelmes fejezet (Miben futnak, fáradoznak?) néprajzi gyűjtéseket tartalmaz. Gálfalvi Gábor falucsúfolókat, Jakab Zsigmondné Mészáros Rozália farkaslaki népi időjóslásokat és más hiedelmeket közöl, Nagy Enikő a felsősófalvi udvarokon, kertekben, lakásokban előforduló virágneveket gyűjtötte össze (Dédanyáink virágoskertjéből). P. Buzogány Árpád találós kérdéseket, táncszókat, kurjantásokat és húsvéti verseket közöl Kőrispatakról. Lőrincz József szülőfaluja, Székelydálya találós kérdéseit (Kérdező Székelydálya), tájszavait (Székelydálya tájnyelvi kincstárából) gyűjtötte össze és osztályozta, magyarázta. Két közlés székelypetki vonatkozású, mindkettő ballada, egyik Székelyudvarhely egykori ismert orvosával, Doktor Imre Domokossal kapcsolatos. Másik amerikás kivándorlódal, Lőrincz Ilona és Lőrincz József gyűjtötte és közli.

Jakab Zsigmondné Mészáros Rozália Rugonfalva határnevei és mondái címmel összegzi szülőfalujából, a Nyikó mente legalsó településéről származó gyűjtését, illetve ugyancsak a teljesség igényével dolgozta fel a lakóhelyén feljegyzett néprajzi anyagot (Farkaslaka eredetmondája a hozzá kapcsolható településtörténeti emlékekkel és hiedelmekkel).

A kiadványban felhasználták a szerzők által rendelkezésre bocsátott archív felvételeket, és a farkaslaki Jakab Zsigmond metszeteit, rajzait, valamint Balázs Ödön, dr. Barabás László, Lőrincz József, P. Buzogány Árpád felvételeit illusztrációs anyagként a tanulmányok, közlések mellett. Gazdag színes képanyagot is találunk a könyvben, külön mellékletben.

A könyv bizonyság arra, hogy Udvarhelyszék településein akár manapság is több olyan téma van, ami érdeklődésre tarthat számot és amivel kapcsolatos gyűjtést érdemes folytatni napjainkban is. Anyagát összegyűjtötte, szerkesztette és a szöveget gondozta P. Buzogány Árpád.

Kászon 100 éve – kiállításmegnyitó Kászonaltízen

A Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont a Kászon 100 éve című kiállítással társult a vasárnap, december 9-én 9 órakor kezdődő, negyedik alkalommal megrendezett kászonaltízi Karácsonyi vásár programjaihoz. A kiállított képeket gyűjtötték: dr. Sztojka Tamás családorvos és Nagy Imre Zsolt tanító. Az archív felvételeket bemutató kiállítás anyagát válogatta: Balázs Ödön, a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont fotóreferense. A helyi kultúrotthonban 13 órakor kezdődő kiállításmegnyitón a képeket András Ignác, a kászonaltízi Dr. Lukács Mihály Általános Iskola igazgatója méltatja.
A község elmúlt száz évét megjelenítő felvételekről András Ignác néprajzi író, helytörténész, iskolaigazgató a következő gondolatokat fogalmazta meg: „A múlt ismerete nélkül szegényebb a jelen és kilátástalanabb a jövő – a múltunk e földön egyben a gyökerünk is, mely kötődés nélkül már rég eltemették volna népünket a történelem süllyesztőjében. A kiállított képek egy letűnt világ tanúi, emlékek a múltból, kötődések a jelenben és jövőnk reményének gyökerei. Mert erősebb népünknek megteremtett tárgyi és szellemi kultúrája, minthogy egy meglódult értékrendszerű világ meg tudja azt ingatni. Minden átmentett, megőrzött és ápolt tárgyi emlék, néphagyomány és népszokás egy-egy olyan gyökér, mely a múltban gyökerezik ugyan, de a jövőt élteti már. Legyen e kiállítás is egy éltető hajszálgyökér egy szebb, gondtalanabb jövő táplálója.”

A Kászon 100 éve című tárlat a községhez köthető hagyományokat, személyeket, helyszíneket és az emberélet fordulóihoz köthető emlékképeket mutatja be. Életképek, ünnepi alkalmak, népviseletek, építészeti emlékek és a katonáskodás dokumentumai tárulnak fel. A múltból átöröklött hagyományok is megelevenednek a faluban összegyűjtött képeken, de Kászon társadalmi és kulturális életét (ünnepségek, gazdasági események, bukaresti szolgálat, levente felvonulás), a kalákában végzett munkálatok vígságait és más rendezvények hangulatát is visszaadják a fényképek.

A kiállítás létrejöttét a Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a Communitas Alapítvány A romániai magyarok száz éve programból támogatta.

Sok szeretettel várjuk a Hargita Megye Tanácsa, a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont és Kászon Község Polgármesteri Hivatala által szervezett kiállításmegnyitóra, valamint az ünnepi vásár egész nap tartó eseményeire!